BMW 1602

The Ultimate Driving Machine

A 02-es széria története:

1966-ban az 1600-as típus új karosszériaváltozataként jelent meg a kétajtós BMW, de a tervezők úgy érezték, hogy a sok különbség miatt megilleti egy saját név az új modellt. A típusjelzés - a 2-es, majd később a 02-es - először csak gyári, belső különbséget jelölt, később azonban a mindennapok során ezek a számok megteltek tartalommal, jelentéssel. Az erős családi kötelék ellenére az új verzió jóval sportosabb, agilisabb volt a limuzinnál, ami nagyban köszönhető a jelentősen átalakított kasztninak is. Az 1600-2-es teljes hosszából lecsaptak 27 centimétert, 5-tel megkurtították a tengelytávot, a tetőtartó oszlopokból pedig „kivágtak" 4 centimétert. A „chop roof"-val, a meredek szélvédővel és a kerek fényszórókkal igen dögös látvány volt a 2-es, az 1600 cm3-es motorja pedig 85 lóerőt tudott - a kocsi 940 kilogrammja mellé.

Eredetileg ugyan nem ekkora motort szántak a kupénak, hanem csak 1300 vagy 1500 cm3-est, ám a hároméves fejlesztés során az alapkoncepcióból szinte csak a két ajtó maradt meg. Így fordulhatott elő az, hogy a tervezett 6500 helyett 8650 német márkás áron került a BMW a kereskedésbe, cserébe viszont a vásárlók kiváló technikát és jó menettulajdonságokat kaptak. Ezt pedig értékelték a rajongók, a kétajtós eladási darabszáma már a második évben utolérte a jóval praktikusabb, ám sótlanabb négyajtós modellét. Persze ehhez a teljesítményhez kellett a jó sajtóvisszhang - direkt kormány, jó vezetési pozíció, biztos útfogás -, valamint a remek médiakampány, és természetesen nem szabad megfeledkezni a hamarosan bekövetkezett sportsikerekről sem.

Időközben a 13 másodperces gyorsulást és 166 km/h-s végsebességet garantáló négyhengerest továbbfejlesztették, az ikerkarburátorral és a magasabb kompresszióval már 105 lóerőt tudott. Ekkor a TI jelölés mellett a sorozat egy újabb karosszériaváltozattal is gazdagodott, 1967-ben bemutatkozott a kabrió variáns.

Egy évvel később, miközben világszerte fiatalok milliói forradalmi mozgalmakban tömörültek, az autórajongók egy újabb ikon: a 2002-es BMW köré csoportosultak. Soha nem tapasztalt lelkesedés övezte a kis, kétliteres BMW-t, Németországban és Európában ugyanúgy, mint az Egyesült Államokban. Ráadásul a Power Pack néven piacra dobott csomaggal együtt is csak 1000 márkával került többe az „elődjénél", és a menetteljesítményei összehasonlíthatatlanok voltak. A négyajtós modellhez képest 5 másodperccel rövidebb idő alatt gyorsult álló helyzetből 100 km/h-ra, és végsebessége is jócskán meghaladta az előbbiét.

De nemcsak közúton bizonyított a 2002-es, fogalmazásának kezdetétől részt vett az Európai Túrakocsi Bajnokságban. A sorozatban villámgyorsan sikerült elhódítani a bajnoki címet, ezután számos privát csapat erre a 205 lovas, 2 literes versenygépre tette le a voksát. A gyári csapatfőnök azonban még ezt a teljesítményt is kevesellte, ezért turbóval feltornázták 280 lóerőre. A 2002 tiK kirobbanó erővel rendelkezett, az egyetlen baj csak az volt vele, hogy szinte vezethetetlenné vált. Ezen a problémán a Formula 2 szériából átvett, 260 mm széles gumik segítettek, így meg tudta védeni a címét a bajor versenyautó.

1971-ben újabb változatok érkeztek, amelyek közül a 2002 ti-t felváltó tii, valamint az 2000-es touring volt a legérdekesebb. Előbbiben a második i betű az injektor jelenlététét mutatta, utóbbi viszont praktikus, ám felettébb csúnya lemezruhájával tűnt ki a mezőnyből. Közben folyamatosan bővült a motorkínálat, teljesen új egységnek számított az 1,8-as, a legnagyobb durranás mégis a 170 lovas turbó volt. Ez volt az első európai, szériagyártású, feltöltött autó, ám karrierjének a kezdődő olajválság hamar véget szabott. Pedig csak 20 pfenniggel ment följebb az üzemanyag ára, a 210 km/h-s végsebességű gépre mégsem volt már elég megrendelés. 1974-ben pedig jött a 3-as, de az már egy más történet.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------